Tizenhárom év telt el az óta hogy Kathleen Turner a lánya nevében átvette az Akácfa utcai házat.

A tavaszi nap ugyanazokra a spalettákra sütött le, mint tizenhárom évvel ezelőtt.

A gondozatlan gyepet a kiskertben felváltotta rengeteg színű és fajtájú virág.

Tizenhárom éve a képek mindegyike különböző rokonokat ábrázolt a világ minden tájáról vagy magát a nagyságos asszonyt utazgatásai közben.

Az új képek egy kisfiút és egy kislányt ábrázoltak, amint körhintáztak a vásárban, süteményt ettek, vagy épp tűrték, hogy Kathleen ölelgesse, vagy csókolgassa őket.

                                                                 *

Kathleen az ablakmál állt, és egy tányért törölgetett, ami csak egyre koszosabb lett.

Az öccse, akit a kis… azaz már nem is olyan kicsi Tony vagyona után küldött érdeklődni, még mindig nem telefonált.

A kis pisze orrú fürtösből az óta a környék szépsége lett (persze Tony sem lett épp Quasimodo) így persze rengetegen vetettek rá szemet.

Kathleen pedig mindenképp be akarta biztosítani a jövőjét.

Akármiben is egyeztek meg Jamessel (Isten nyugasztalja) Kathleen úgy gondolta, ha Tonynak egy vasa sincs, már mehet is.

De Kathleennek meggyőződése volt, hogy Jamesnek volt elég ideje a megállapodásuk után pénzt elraknia az egyetlen fia számára.

Ezért tűzbe tette volna a kezét. Csak aztán meg ne égesse…

                                                                *

A réten nevetés hallatszott. A lány mezítláb átvágott a vadvirágokon, és rohant, ahogy bírt az üldözője elől.

-Úgysem kapsz el…-vihogta Sue, és hasra esett, de egy pillanat alatt a hátára fordult. A másik akkor ért oda, és ráesett.

-Azt hittem te fogsz engem megizzasztani, és nem te.

-Disznó-Sue felkönyökölt, és Tonyt figyelte a szeme sarkából, aztán visszafeküdt mellé.-Igazán nem értem, mért tűrünk meg.

Figyelte, hogyan hatott a csipkelődése.

-Mert egyszer…egyszer-nyomta meg a szót Tony ugyanolyan szemtelen hangon-Gazdagabb leszek, mint amit el tudsz képzelni, nekem meg muszáj lesz elvennem egy ilyen nyafka kis…

-Ha hozzádmegyek-könyökölt fel újra Sue, és Tony arcába dobott egy pitypangot-Találok én jobbat is egy ilyen nyomoréknál…

Tony sértődötten rádobta magát Suera, és ide-oda gurultak a fűben.

-Saraaaaaaaaaaaaah!

Tony felpattant, és a hang irányába fordult. Kis késéssel Sue is felállt.

-A mama…

                                                                            *

Kathleen állandó őrhelyéről, a rétre néző ablakból figyelte, ahogy a gyerekek behajtják az udvarra a bárányokat.

-Figyelsz rám?-csattant az öreg házvezetőnő hangja.

-Hát persze hogy figyelek-mondta Kate sértődötten.

Az öreg hölgy újratöltötte a csészéjét.

-Tudod, van nekem egy unokaöcsém…

„Már megint egy unokaöccs”-Kate, aki szerencsére háttal állt a néninek, a szemét forgatta.

-Igen?

-Igen-a néni láthatóan azt hitte, érdeklődik-Valamelyik szomszédos…

-Nagyon érdekesen hangzik-fojtotta belé a szót Kate.

Erre már felkapta a fejét az asszony. Kate is megérezte, hogy túl messzire ment.

-Kate, én sosem bántottalak, sem té…

-Tartsd meg ezt a jó szokásod

Kate az ablakból nézte, ahogy a gyerekek beléptek lent az ajtón.

„Nem is kell majd őket sokáig győzködni. Minden rendben lesz”

Arra nem is gondolt, hogy ő is visszavonhatja a megállapodást.

A lépcsőn koppanások hallatszottak. Kate gyorsan behúzta a függönyt, és a lépcső felé fordult.

Tonyt látta meg először, oldalán, mint egy királynő, Sue lépkedett.

Kate a házvezetőnőre nézett, aki erkölcsmócsing pillantást vetett rá.

-Hozott Isten-lehelte Kate-Kellemes volt a munka?

-Lehetett volna jobb is-harapott bele egy almába Tony-Segíthetek valamiben?

-Igen, ha lennél szíves megteríteni…

Sue közben megtöltötte a negyedik adag kávéval a Lady csészéjét, aki hálásan és türelmetlenül mosolygott.

Tony lecserélte a csipketerítőt egy másikra az ebédhez, közben rávigyorgott Suera, aki elpirult.

Az asztalnál mintha egy pulyka ült volna. Sue nagy nehezen visszafojtotta a nevetést.

-Baj van, Madame?

-Jobb lenne, ha kezet mosnátok ebéd előtt-jelzett Kate a szemével Suenak.

Tony kézen fogta Suet, és kivezette.

-Hát ezt aztán már igazán nem engedheted-fújtatott a házvezetőnő, amikor kimentek.

-Nem is-idétlenkedett Kate.-Mit?

-Ez a ficsúr… hát nem látod?

-De, láttam. Itt él velünk.-nézett Kate.

-Hát én ebben a dologban nem látok semmi vicceset-állt fel a házvezetőnő. A csészét is leverte.

-Akkor szánlak, kedves. Ez a kérdés már tizenhat évvel ezelőtt el lett döntve, amikor James…

Kate kifogyott a szuszból.

-Nem te leszel az, aki felborítja a megállapodásunkat…amikor James felvette a kislányt, rögtön elvi kérdést csinált belőle, hogy majd egyszer…

-A lánynak rengeteg jó családból udvarolnak!-üvöltötte a házvezetőnő.

-Milyen kár, hogy mind a te unokaöcséd…James utolsó szava az volt: Nem érem meg az eljegyzést…úgyhogy egy alkalmazott nem győz meg arról, hogy rosszul döntöttem. Viszontlátás.