Negyedik fejezet
Lovely girl 2007.11.28. 15:17
Jóval később már a nappaliban ültek kiöltözve, és a hintójukat várták. Kate a tálcákat nézte át Mégegyszer, nehogy ott derüljön ki, hogy valamit elrontott.
Tony Suet mulattatta, aki nagyokat nevetett, míg Tony az állát csiklandozta vagy az arcába csípett.
Kintről csengettyűk hallatszottak. Felkapták a tálcákat, és elindultak kifelé.
*
A lovak patái csendesen kocogtak a köveken.
Sue fázósan összébb húzta a boleróját a ruha fölött, és visszavigyorgott Tonyra, aztán a vállára hajtotta a fejét. Kate mosolygott.
A hintó megállt. Sue keze egy pillanat alatt ismét a zsebében volt.
„Talán csak a szemem káprázott”-vont vállat Kate.
A kocsis sorban kisegítette őket.
*
Sue a hatalmas kristálycsillárban gyönyörködött. Kate azonnal eltűnt a tömegben, Suet pedig Tony vezette át a tömegen.
-Talán még nem is tudtad, de táncolok is.
-Előre félek-Sue kiszabadította a kezét.
-Mi az?
-Semmi… meleg van-törölte le a homlokát Sue.
-Nem akarsz kimenni az erkélyre?
-De szeretnék.
Julie lépett oda egy másik lánnyal.
-Sue, Tony, ő, pedig Jeanette.
-Örvendek-lökte arrébb Suet Jeanette, és a továbbiakban sem vett róla tudomást, hogy ott van-Annyit hallottam már a híres Tonyról, hogy…
Sue megköszörülte a torkát.
-Te vagy…
-Ő a húgom-vágta rá Tony, nem törődve a felháborodott Julival.
Sue szemöldöke felszaladt.
-Nem szívesen zavarnám meg a vadászatot, úgyhogy…
Sue eltűnt a tömegben.
-Sue!
Tony is elrohant.
-Igazad volt. Érdekesek-fanyalgott Jeanette.
*
Sue az erkélykorláton ücsörgött, és a hajából kivett rózsakoszorút tépkedte apró darabokra, mintha minden egyes szirmion halálos sértést akarna megtorolni.
Tony kilépett az erkélyre.
-Nem fázol?
-Nem…
-Akkor jó…
-Egyébként, ha ennyire fontos lennék, nem tagadnál le minden műmellű, hurkaszájú…
-Nem tagadtalak le.
-Még nem fejeztem be… nem vettem észre, hogy a húgod volnék, sőt, én úgy tudtam, egyke vagy.
-Gyere vissza.
-Egyedül nem tudod betörni?
-De…
Sue szemöldöke megint felszaladt.
-Mulass jól.
Sue visszament a terembe, de hirtelen megállt.
„George bácsi. Tehát megtudakolta a pénzt. Áhh, kit izgat?”
George megtalálta Kateet,és elindultak. Tony karon ragadta Suet.
-Fura, hogy nem itt beszélnek.
-Fura-fordult el tőle Sue, és amikor visszafordult, látta, hogy Kateék után indul, és lehagyja őket.
„Fene belé”
Megfogta a szoknyáját, és félrelökdöste a tömeget az útból.
*
Kathleen vigyorogva becsukta az ajtót.
-Nos? Mi van a pénzzel?
-Pénz, pénz… rohadjon meg mind egy szálig, azzal együtt, aki kitalálta…
Kathleen elsápadt.
-Miről beszélsz?-Kivett egy üveget a szekrényből, és remegő kézzel lerakta.-Mennyi?
George felmutatta az öklét és felvette a földről az aktatáskáját.
Kivett a táskából egy hatalmas iratmappát, és dühödten az asztalhoz vágta.
-Itt van… itt van minden, itt az egész vizsgálat… egy sor ügyvéd vizsgálta át a vagyont. Végrendelet nincs. Pénz nincs. Ház van, de még akkor leégett, amikor eljöttetek.
Kate csak hápogni tudott:
-Azt akarod mondani, hogy semmije sincs? Hogy nem egy dúsgazdag örökös, hanem egy koldus?
-Pontosan azt. Még mindig ragaszkodsz ahhoz a te híres egyezségedhez?
George gúnyosan felnevetett. A szoba visszhangozz a nevetésétől.
-Remek esküvőnek ígérkezik! Feltétlenül hívjatok meg, alig várom, hogy lássam a katasztrófát! Gondolom, nem kell kiöltözni…
-Nem lesz semmilyen esküvő, legalábbis nem azzal a szerencsétlennel-kiabálta Kate-Akármit is ígértem akárkinek…
Kate szétsöpörte a papírokat, George felállt.
-Csak azért jöttem, hogy szóljak, nehogy nekiállj szervezni…
George a fejébe csapta a kalapját.
-További szép napot!
Ahogy az ajtó becsukódott, Kate hozzávágott egy virágvázát.
Nem tudta elképzelni, mivel érdemelte ki ezt. És ha már itt tartunk, azt sem, mi lesz.
Vége van.
„Már így is épp elég időt pazaroltam arra az ostobaságra”-gondolta.
És még ott van Sue. És Tony. És a falubeliek.
Kate kigombolt néhány gombot a ruhája nyakánál, és újratöltötte a poharat.
Sue felborított egy rakás embert, aki az útjába merészelt akadni, és végre elért a kijáratig, ahol Tony pottyant elé.
-Hogy kerülsz ide?
-Az égből, mint az angyalok általában.
|