-Most nincs időm a hülyeségeidre-vette le a kesztyűit Sue.-Ez a hőség…

-Csak az erkélyen mászhattam le a háta mögött-magyarázta Tony-Még jó, hogy le volt foglalva, különben nem tudom, hogy jutok ki élve a függöny mögül…

-Szóval te is hallottad-mondta Sue.

Tony nem tudott mit mondani. Sue ugyanolyan riadtnak és védtelennek tűnt, mint a menekülés napján.

-Nem gondolhatta komolyan-felelte Tony jóval magabiztosabban, mint hitte, és belekarolt Sueba-Járjunk egyet.

                                                                     *

Sue úgy szorította Tony karját, hogy majd leszakadt.

„Utoljára”

Csöndben sétáltak az utcákon.

-Sue…

-Igen?

Sue tekintete annyira reménykedő volt, hogy Tony inkább csöndben maradt.

-Nem érdekes. Vedd fel a kesztyűdet, hűl az idő.

Tony megállt Kate péksége előtt.

-Ne fosztogassunk egy kicsit az úr nevében?

-Te szentségtörő-vetett keresztet Sue, és elnevette magát.

Tony előkereste a kulcsot, és a zárba illesztette. Az ajtó kitárult.

-Hölgyeké az elsőbbség!

Sue felkapcsolta a villanyt.

-Korog a gyomrom…

Tony megragadott egy mákos rétest és beleharapott.

-Hát ez nagyon finom…

Sue ez alatt egy fekete, aranymintával díszített, lapos dobozt figyelt.

-Mmi azz?-nyammogta Tony.

-Nem tudom.

Sue felvett egy kést, és szétvágta a doboz elejét.

-Sokoládé-csámcsogta Tony

Sue felkapott egy csokit, és csettintett.

-Keserű csokoládé… mmm…

Sue levette a dobozt, és kiszórta.

-Az ízlésed egyedi és utálatos. Pont, mint te-kuncogta Tony.

-Úgyis mindig azt akartam, hogy az ízlésem tükrözzön-nyújtotta ki a nyelvét Sue.

-Idesüss, mit találtam!

Sue Tony felé fordult, aki néhány pokrócot tartott a kezében.

-Tökéletes! Köszönöm

                                             *

-… nem, ezt nem mondtam-Sue felemelte a borospoharát, és meghúzta.

-Ááá, ugyan, dehogy!

Sue kissé keresztbe álló szemekkel vizslatta.

-Te most gúnyolódsz velem!

-Okos lány vagy te, mindig tudtam-veregette Tony vállon.

-Lehetetlen alak-Sue durcásan elfordult-Látni sem akarlak… az esküvőig!

Sue kuncogva behunyta a szemét. Tony felállt, és a pultra tette a poharakat.

-Sue!

Sue kinyitotta a fél szemét.

-Mondd…

Tony nagy levegőt vett. De meggondolta magát.

-Aludj jól, Susan Sarah.

                                            *

A napfény besütött a pékség ablakán, és fényárba borította a helységet.

Tony ásított egyet, és tovább aludt. Sue félálomban a háta mögött tapogatózott, és beletenyerelt Tony arcába. Elvigyorodott.

-Hány óra?

-Nem tomm…

-Nem kéne…

-Neeem-Tony kicsit arrébb rakta a kezét Suen, és ásított.

Sue kinyitotta a szemét.

-Mormota…

Sue arrébb rakta Tony kezét, és felállt. A faliórára nézett.

-Nyolc múlt…

-Nem én voltam…

Sue elvigyorodott.

-Még ilyenkor a legjobb a füled.

-Fülledt?

Sue visszament, és megcsiklandozta.

-Halihó, kisember, ébredj, és csodálkozz rá erre a világra…

-De nem akarok…

Tony elkapta Suet a derekánál, és ledobta maga mellé.

-Mért vagy ilyen csúnya velem?

-Én?

Tony visszaaludt.

-Ezt nem veszem be… Tony… Tony… ez lehetetlen! Megint elaludt…

Sue leült, és Tony arcába hajolt.

-Naaa… virágocskám, kis bogaram, naaa…

                                                      *

Beléptek az ajtón. A konyhában ült Kate, a házvezetőnő, és egy srác, aki hasonlított rá.

-Örülök, hogy hazataláltál-bámult a teájába Kate-Be akarlak mutatni valakinek.

-Pénze van? Csak nehogy hiába erőlködj…

Kate felnézett.

-Pardon?

-Azt mondtam, örülök a szerencsének, de már van vőlegényem.

Sue Kate szemébe nézett.

„Na, erre most mit mondasz?”

A házvezetőnő unokaöccse ennyi idő alatt természetesen meglátta, hol van Tony keze, és összehúzta a szemöldökét. Felállt.

-Én most megyek…

-Na de édesem…

-Kikísérnél?-fordult Thomas a meglepett Tonyhoz.

-Hát persze.

Tony és Thomas lementek a lépcsőn. Az udvarban Thomas megállt:

-Mit akarsz Susantól?

-Hogy én mit akarok? Hiszen te tolakodtál ide csak úgy…

Thomas fölfújta magát.