Tony hátrafordult. Megvillant egy penge. Sue felnézett Tomra, aki hátrált, és elejtette a széket.

Tony kihúzta a kését. Tom elterült. Tony felállt, és hátrált. Suera nézett.

-Thomas!

Becky a bátyjához rohant, és felvette a kezét, de rögtön el is ejtette.

-Nincs pulzusa-Becky felállt, és Tonyra mutatott-Gyilkos! Megölted!

A tér visszhangozta (vagy csak képzelte): Gyilkos… gyilkos… megölted… megölted… sosem mosod le többé magadról… legfeljebb a foltokat, de a megnevezést sosem… az örökké rajtad fog maradni…

-Mit tettem…-Tony elsápadt, a kezéből kiesett a kés, és a földbe állt.

Virágillatot érzett maga mögül. Egy kicsi és meleg kéz…

-Menj már…

Tony végre beazonosította a virágillatot. Sue arcát látta maga előtt, minden más homályos volt…

-Mi?

-Nem maradhatsz, menekülj, fuss, én majd…

Ez mind nem lehet igaz… csak egy álom lehet… a valóságban Sue sosem csókolná meg…

Sue kiszabadította magát Tony szorításából. A tömeg egyre jobban zúgolódott.

-Gyilkos…

Tony Suera nézett, akinek a könnyei a földre csöpögtek.

-Nem hagylak itt…

-Ne hősködj-suttogta Sue-Ha elkapnak, én…

Tudta, hogy Tony nem hagyná, hogy baja essen… így hát Tony hallgatott rá, és rohanni kezdett. A dühödtebbek utána, hogy megtorolják Tomot.

Sue a tömeg közepén állt, mozdulatlanul, szemét arra a pontra szegezte, ahol Tony eltűnt a szeme elől.

-Nézd meg mit tettél-kiabálta Julie, és hozzávágta Tony fölsőjét-Egyedül a te hibád… ne merészelj sírni! Miattad ugrottak össze…

-Nem…

-Gratulálok-fintorgott Jeanette-Nesze, edd meg, amit főztél…

                                                     *

A többség osztotta azt a véleményt, hogy az egész verekedés Sue hibájából tört ki, és Sue okozta Tom dühkitörését, mert nem bírta visszafogni magát, és Tonyra kellett másznia a meccs végén.

Sue belépett a konyhába. A házvezetőnő a szájára szorította a zsebkendőjét.

-Jajj Tom, minek is mentél oda… tudhattad volna… Én láttam azon a…

Sue olyan dühös lett, hogy legszívesebben kidobta volna az ablakon.

Eszébe jutott Tony nevető arca, és még dühösebb lett. Mi az, hogy látta rajta? Mégis mit látott olyan nagyon? És mi az, hogy azon a…?

-Az egészet a drágalátos Tom kezdte, ráadásul alattomosan nekitámadt egy székkel a háta mögött…

-Hogy mondhatsz ilyet?-szipogta a házvezetőnő-Tony…

-Azonnal fogja be a száját, vagy én fogom be, de azt nem fogja megköszönni…

-Hogy beszélhetsz így velem?

-Száradjon le a nyelve a helyéről, amikor a szájára vette őt-üvöltötte Sue-Kifelé! Takarodjon!

Sue dühében felkapta az első keze ügyébe akadó tárgyat (egy szamovárt) és utánavágta.

Ha a hölgy egy percet késik, széttörik rajta.

Sue a kiloccsant vizet figyelte, és dühösen lihegett. Megfogta az asztalt, és a szamovár után küldte.

A terítő kettészakadt, a tányérok darabokra törtek, a padló mostmár levesben is úszott, és a lába felé folyt.

Végignézett a pusztításon, amit okozott, és elégedetten mosolygott.

Már csak egy dolog volt hátra.

Lement a földszintre. Bement az anyja szobájába, és kivette a kulcscsomót az éjjeliszekrényből.

Kilépett az ajtón, és belépett az irodába.

Kulcsra zárta az ajtót maga mögött, és az asztalhoz lépett. Kihúzta a legfelső fiókot.

-Iratok… minek ennyi irat?

Kiszórta az iratokat a földre. Őt már úgysem fogják leszidni érte. Rátaposott az iratokra, és kinyitotta a második fiókot, amiben egy laposüveg volt.

„Jellemző”

 Kivette az üveget és meghúzta. Végig is égette a torkát.

A földre dobta, és nézte a szélesedő pálinkatócsát. Kihúzta a következő fiókot.

Egy percre megállt. Megtalálta. Kate pisztolya nyugodtan hevert a fiók alján.

Sue remegő kézzel felemelte, és a fejéhez tartotta. A plafon felé emelte a fejét…

-Sue!

Sue zokogva az asztalhoz vágta a fegyvert.

-Itt vagyok!

-Mit csinálsz odabent? És mért zártad be?

Sue a ruhája zsebébe tette a fegyvert, és kinyitotta az ajtót.

-Valaki tönkretette a konyhát, és…

Kate egy pillantásra méltatta Sue véres, agyonmocskolt ruháját. Körbeszimatolt.

-Mi ez az irtózatos bűz?

Sue a szélesedő tócsára pillantott, közben bevágta a pisztolyfiókot.

-Tollat kerestem és kiesett…

Kate ránézett.

„Tudja, tud mindent”

-Gyere, segíts rendet rakni…

                                                                        *

Sue kinyitotta a szekrényt, és végigsimította a ruhákat. Nagy levegőt vett, és beszippantotta a ruhák illatát. Kivett egyet, és letette az ágyra. Ráhajtotta a fejét, és megsimogatta az anyagot.

Behunyta a szemét. A képek jöttek egymás után:

„Tony Thomassal szemben áll félmeztelenül a romnál… Tony úgy megnevetteti Suet, mint senki más… Tony megígéri, hogy nem fogadja el a kihívást”

Sue felült, és megtörölte az arcát.

-Hogy tehetted ezt velem?-kiabálta.

Az ablak alatt zörgött valami. Sue letörölte a könnyeit, és felvette a pisztolyt az ágyról.

-Ki van ott?

Lassan az ablakhoz sétált a pisztollyal a kezében.

-Ki az?

Kinyitotta az ablakot és lenézett.

-Ki van ott?

-Valaki, aki szeret…

Sue megvakart egy lüktető eret a nyakán, és kimászott az ablakon.

Egy puffanással földetért. Egy kéz ragadta meg a karját.

A látványtól majdnem felsikoltott, de a hangja megrekedt.

-Hogy nézel ki?

Tony elesett. Sue a vállára vette, és elindult vele a réten.  Tony köpött egy piros foltot, és egyre nehezebb lett.

Sue megpillantott valamit a távolban.

-Jól van…

Sue átvette Tonyt a másik vállára, és elbicegett vele a barlangig.

-Tarts ki…

Sue a barlang szélébe kapaszkodott, és letette Tonyt.