-Mindjárt jövök…-suttogta Sue.

-Ne hagyj itt…

-Azonnal itt vagyok-Sue gyorsan megcsókolta, és felállt.

Végigrohant a réten, és elért a házhoz. Berohant a fürdőszobába, és egy vödörbe hajigált mindent a szekrényből.

A vödör fülét fogva felvett egy petróleumlámpát.

Felrohant a szobájába, és kivett pár pokrócot.

                                                                 *

-Itt vagyok…

Sue meggyújtotta a lámpát.

-Jesszusom…

-Ennyire rosszul festek?

Sue átrakta a pokrócra Tonyt, és megvizsgálta.

-Ssssszzz…

Sue megsimogatta a homlokát, és letörölte a vért a fejéről.

-Nyugton kell maradnod…

Kint sötétedett.

Sue sebtapaszt tett Tony homlokára. Tony elkapta a kezét.

-Máris jobb…

-El tudom képzelni…-vigyorgott Sue-De így nem tudok semmit csinálni…

Sue finoman kihúzta a kezét Tony keze alól.

-Legyél jó kisfiú… ez kicsit csípni fog

Sue belemártotta a vattát a piros löttybe.

-Egy, kettő…

-… három…

Sue rányomta a vattát a sebre, mire Tony üvöltözni kezdett.

-Fogd be-Sue szájon vágta.

Tony eldőlt.  Sue kivett egy tűt és egy gombolyag cérnát.

-Mit akarsz azzal?

Sue türelmetlenül nézett rá. Tony egyre gyanakvóbb lett.

-Meg ne próbáld…

-Anthony Walsh-kiabálta Sue-Ebbe ne szólj bele!

Tonyt annyira meglepte, hogy a teljes nevén hívták, hogy alázatosan hátat fordított.

-Nem fog fájni… nagyon-hazudta Sue, és befűzte a cérnát a tűbe.

Összeszorította a szemét.

-Ne csukd be a szemed!-kiáltott rá Tony.

-Jah, persze, persze…

Sue felemelte a tűt. Tony megint üvöltözött.

„Idecsődíti egész Luisevillet”

Sue kivett egy barackot, és Tony szájába nyomta.

-Talán így jobb lesz…

Sue megint felemelte a tűt.

-Jól van…

                                                            *

-Mi az?-kérdezte Sue.

-Összeférceltél.

-Őhh… igen… épp nem jutott jobb eszembe…

Suet most már kifejezetten zavarta Tony tekintete.

-Ha nem szólsz, hogy fussak, meglincselnek…

Sue felhúzta a térdeit.

-Mikor indulsz?

-Az csupán tőled függ, szép hercegnőm…

-Hogy tőlem?

-Igen, tőled.

-Ha rajtam múlna… azért mentettelek meg, mert…

Tony szemei felragyogtak.

-Fogalmam sincs. Te még sosem tetted azt, amihez kedved volt?

Tony még közelebb csúszott.

-Talán néha nem ártana…

Sue Tony arcába nézett, ami már annyira közel volt az övéhez, hogy az már „magánlaksértés” volt.

-Talán ideje lenne hátrálni…

-Itt vagyok… agyon verve… egy barlangban… veled… Ki tudja, mit hoz a holnap, legalább az este legyen jobb…

Sue kimelegedett, mire kibogozta a szavak értelmét… kezdte nagyon melegnek érezni a barlangot. Lehunyta a szempilláit, hogy jobban el tudja viselni a forróságot.

Tony megszűntette a maradék távolságot is, és rácuppant az arcára. Tovább mászott, míg elért a szájához.

Sue, amennyire tudott, elvigyorodott, és átkarolta a nyakát. A háta puhán landolt a takarón. Becsukta a szemét, de érezte, hogy Tony fölé hajol és óvatosan harapdálja a nyakát. Az ajkai érintésétől, mintha tüzet vezettek volna a vére helyére. Nem is tudta mit csinál, a kezei ösztönösen simítottak végig a fiú hátán. Óvatosan lehúzta annak véráztatta pólóját, de bármennyire is volt óvatos a sebesült fiú felszisszent a fájdalomtól. Az ing a barlang kövére került, majd hamarosan követte azt Sue fehér felsője is. Tony szája és a csókjai lecsúsztak a nyakáról az immáron a melltartó körül tevékenykedett. Sue egy hálás sóhajjal köszönte meg a munkáját és a két kezét felfedező útra indította Tony mellkasán. Mosolyogva simította végig a kidolgozott felsőtestét, majd leért, és Tony szíját csatolta ki és húzta ki a helyéről. A fiú közben megszabadította szerelmét a nadrágjától is, de hiába voltak egyre hiányosabb öltözékben nem fáztak. Sőt, izzadtak attól az őrjítő érzéstől, amit mindketten éreztek. Tony csókokkal halmozta el a lány minden porcikáját, egyet sem kihagyva, majd egy óvatos mozdulattal leszedte annak melltartóját, hogy még nagyobb területen férjen hozzá annak tartalmához. Sue a szeretett ajkak minden érintésétől egyre forróbbnak érezte a levegőt a tüdejében, a vért az ereiben és mindent ami körülvette. Elkezdte szerelmét a nadrágtól is megszabadítani, aki kicsit megemelte magát, hogy segítse őt ebben. Így az a ruhadarab is a többi között landolt a barlang hideg kövén. Már mindketten egy darab alsóban ölelték, csókolták és simogatták egymást ahol csak érték. Mintha nem lenne holnap, mintha csak a pillanat lenne, mintha semmi sem számítana az egész világon, csak ők ketten. Nem is számított. Számukra legalábbis nem. Szinte ugyanabban a pillanatban szabadították meg a másikat utolsó fennmaradt ruhadarabjuktól. Sue egy pillanatra megremegett, egy pillanatra fájt, de végül átölelte a fiú derekát a lábaival magába fogadva őt. Pár perc után Sue háta ívbe hátrahanyatlott, így érte őt a beteljesülés, az a pár pillanat amikor a halandó ember legközelebb kerül a mennyországhoz. A fiú sem volt messze ettől a perctől. Mikor elérte kimerülten hullott a földre. Azonnal elaludtak mindketten.

                                                                                *

Tony kifelé nézett a kijáratnál állva. Sue ébredezett. Felkelt.

-Igyekszel valahová?

Tony hátrafordult.

-Szia… hát…

Sue közben odalépett hozzá és átölelte a derekát. Tony hozzábújt.

-El akartál menni?

-Ilyenkor?

-Akkor miért állsz itt?

-Gondolkodom

-Miről?

-Erről az egészről

Sue mégjobban hozzábújt:

-És mire jutottál?

-Te vagy a legjobb barátom

-Nekem is te... De annál kicsit több, úgyérzem…

Sue közelebb lépett, és szenvedélyesen megcsókolta

Tony felkapja az ölébe a lányt, de nem szakad el annak a szájától, kiéhezve szívva ki azokat a érzelmeket, amiket egyikük sem titkol már el. Ők egy test, egy lélek, ebben biztosak. Tony óvatosan lerakja szerelmét a pokrócra. Immáron nem kell bajlódni a feleslegesen sok ruhával, Sue egyetlen határozott mozdulattal szedi le a fiúról az időközben felkerült nadrágot. Nincs ismételten semmi közöttük, mint a szenvedély és a vágy hullámai, illetve villámai. Immáron fizikailag is egy test, egy lélek ők ketten, Sue szorosan fonja körül a lábaival szerelme derekát, így még jobban magába tudja fogadni.
Testük összeolvad egyetlen szenvedélyes, forró ölelésben. Nincs több gondolat, nincs többé idő, nincs tér, nincsen a világ. Nincsen más, csak ők ketten, abban a saját külön világban amit a szerelmük és a közös gyermekkor alakított ki. Olyan kapocs ez, amit ember nem érthet meg, talán csak egy felsőbbrendű lény, hiszen ez az érzés sem halandóé.
Ősi ritmusban mozognak ismét, viszi őket a hév, a szenvedély, a vágy. Nem vágynak másra, mint egymást érezni. Felfedezik egymás testét, eddig nem ismert részletekben.
Egy test, egy lélek egy szív. Most a lány átveszi az irányítást, átveszi a hatalmat. Talán más körülmények közt nem viselkedne így, de már régen nem irányítja testét. Az agya kikapcsolt, mit bánja már ő, hogy mi helyes, mi helytelen. Pár perc tánc után a szeme felvillan, háta megfeszül, mintha felrobbantak volna a csillagok a teliholdas égen. Pár másodpercre minden elveszik az őrjítő érzésben. Végül arra eszmél, hogy immáron a pokrócon fekszik szerelme erős karjaiba zárva.

                                                                        *

Arra ébredt, hogy valaki rázza.

-Sue, Sue, ébredj…

Megdörzsölte a szemét.

-Reggel van?

Kinézett. Odakint még alig világosodott.

-Indulnom kell, míg nincsenek sokan a kikötőben…

Sue felkelt, és a takaróját magán tartva felállt. Tony már a nadrágját vette.

-Mióta vagy fenn?

-Nem régóta.

-El sem akartál köszönni?

-Akkor nem ráztalak volna fel.

Sue a barlang falának támaszkodott, és Tonyt nézte, aki a fölsőjét kereste.

-A lámpa mellett… nem emlékszel?

-Jah, tényleg.

-Hadd menjek veled…

Tony Suera nézett.

-Nen lehet… még azt sem tudom, hová megyek.

Sue elsápadt.

-Így hát, cserbenhagysz.

Sápadtan és összetörten visszaült a másik takaróra. Tony leguggolt mellé.

-Egy ihletettebb pillanatban akartam átadni fél térdre ereszkedve, de…

Tony a nyakához nyúlt, és leakasztotta a láncot, amin egy apró gyűrű fityegett. Közelebb csúszott, és felvette Sue kezét.

A rúnákat figyelte, amik körbefutottak a gyűrű belsején.

-Szeretem őt…

-… teljesen és egészen-fejezte be Tony, és a lánccal együtt felhúzta az ujjára.

Sue kinyújtotta az ujjait, hogy jobban meg tudja nézni a gyűrűt.

-És ha maradnék?