Sue Tonyra nézett.

„Elment az esze?”

-Megőrültél? Felkoncolnak, ha itt találnak!

Sue úgy pattant fel, hogy egy fél pillanatra még a takaró is lecsúszott a kebléről.

-Felejtsd el-ingatta a fejét Tony-Csak egy ötlet volt. Nem öltözöl fel, ha ki akarsz kísérni?

                                                                *

A városban még tényleg kevesen voltak, a kikötőben pláne.

-Biztos nem akarod, hogy veled maradjak?

-Hogy megkövezzen egy csapat elmebeteg? Köszönöm, nem.

Tony elvigyorodott.

-Az…

-Az őrültség volt…

-De életem eddigi legjobb őrültsége-kacsintott Tony, és elengedte Sue kezét.

Beugrott a vízbe. Sue összébb húzta magán a fekete köpenyét.

-Látlak még?

-Nem tudom-felelte Tony könnyedén, miközben kioldozta a kötélcsomót.-Ne aggódj, üzenek neked, amint tudok…

Ahogy a csónak távolodott, rossz érzés fogta el.

„Nem látom… nem látom soha többé”

                                                                         *

A hazafelé vezető úton eleredt az eső, és a fekete köpenyből csorgott a víz.

Fázósan bandukolt, míg el nem ért a barlanghoz.

Összeszedte a holmiját, és továbbment a házhoz.

Belépett az ajtón. Semmilyen zajt nem hallott.

A padlóra nézett. Ameddig elért, hosszú sárcsík jelezte az útját.

Gyorsan lerúgta magáról, és továbbment.

Beért a nappaliba. Senki nem volt ott.

Kathleen még biztosan aludt. Jobb is.

Elrakta a holmikat, és a szobájába ment.

Egyre gyorsuló lépteket hallott. Magára húzta a takaróját.

Kathleen nyitott be.

                                                                    *

Sue békésen szuszogott a takaró alatt. Kathleen közelebb lépett és megsimogatta az arcát.

Sue arca megrándult. Kate sóhajtott.

Csöngettek.

Kate kiviharzott. Ahogy becsukta az ajtót, Sue felugrott.

-Szia Julie, Sue még alszik…

Sue kinyitotta az ajtót.

-Szia…

Kathleen eltátotta a száját. Julie elvigyorodott, és Sueba karolt:

-Elrabolhatlak egy percre?

Julie nem várta meg a választ, elvitte Suet, és bezárta mögötte a szobája ajtaját.

Sue leült.

-Hogy vagyunk ma reggel? Jól aludtál?

Sue gyanakvóan nézett. Julie alig tudta visszatartani a kuncogást.

-Vicces vagyok?

-Néztél te ma már tükörbe?

Sue felállt, és a tükörhöz sétált.

-Hát ez a szín nem az én világom…

-Ne marháskodj!-csattant fel Julie.-Az anyád majdnem agyvérzést kapott… azonnal vegyél fel egy sálat!

Sue megtapogatta a foltokat a nyakán. Julie elvett egy bársonykendőt, és odadobta.

-Kössz…

-Hallgatlak-vigyorogta Julie-Azok a dekorációk biztos nem voltak ott tegnap délután…

Sue átöltözött.

-Azt hittem, haragszol.

-Miattad talán soha többé nem látjuk Tonyt…

-Miattam? Miattam?

Sue fésűje a sarokban landolt.

-Megtiltottam neki, hogy arra az istenverte helyre menjen… mégis mit tehettem volna még? Ültem volna a nyakába éjjel-nappal?

-Jó, akkor nem miattad. Előre szólok, hogy mindenki azt hiszi, tudod, hol van. Engem küldtek követnek. Szóval jó lenne, ha elmondanád, mi történt tegnap éjjel…

                                                                            *

Sue megkavargatta a mesélés közben behozott teáját.

-És elment innen…

-Tudom-bólintott Julie.

Sue felnézett.

-Honnan?

-Nem csak te vagy Tony barátja… ha a barátjának nevezhetlek azok után, ami…

-Az csak egy…

Sue a homlokát ráncolta, mintha szavakat keresne.

-Elfajult búcsúpuszi?-csipkelődött Julie, mire Sue a karjába csípett.-De mondom a lényeget: Tony biztonságban megérkezett Port-royalba, és jól van. Üzeni neked, hogy ne aggódj érte, és hogy hamarosan eljön. Üzensz valamit neki?

-Én…

Rebecca rontott be kopogás nélkül.

-Hát itt vagy…

-Amint látod-biccentett Sue.

-Hol van a szerelmed? Hol van Anthony?

-Honnan tudnám? Nem az én dolgom, merre jár.-vont vállat Sue-Megköszönném,ha távoznál.

-Mért kéne?

Julie felállt.

-Gyere, édes, sétáljunk egyet.

Julie belekarolt Beckybe.

                                                                 *

Sue fordult egyet, és lerúgta magáról a takarót.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És az álom jött…

-Szóval igaz? Nőfaló vagy?-kérdezte a lány évekkel korábban egy ablak mellett.

-Erre most muszáj válaszolnom?-ráncolta a homlokát a fiú.-Ahhoz sincs sok közöd, ha igen.