Tizedik fejezet
Lovely girl 2007.11.28. 15:25
Tony felállt, és mérgesen elcsörtetett.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sue felriadt, és kitapogatta az ébresztőórát.
-Fél négy…
Felállt, és a szekrénybe kapaszkodott.
Tony távozása óta egy hét telt el. Sueval a faluból csak Julie családja és Kathleen állt szóba, mindenki más csak megvetően méregette, ráadásul valami gyomorrontást is elkapott.
A bútorokba kapaszkodva kiért a nappaliig.
Leült egy székre, és várta, hogy elmúljon az émelygés.
*
Kathleen felriadt. A sarokban egy alak álldogált.
-Megígérted…
Kathleen feljebb húzta a takaróját.
-Nem…
-Megegyeztünk… de te nem tartottad be…
Kathleen felsikoltott.
-Hagyj békén, James…
*
Julie belépett.
-Jobban vagy már?
Sue sápadtan markolászta a takaróját. Hétről-hétre rosszabbul festett.
-Hosszú gyomorrontás-aggodalmaskodott Julie-Mért nem mész el… mondjuk orvoshoz?
Sue megrázta a fejét.
-Nem értelek.-vallotta be Julie-Félsz valamitől?
Sue bólintott.
-Annyira nem lehet súlyos…
Sue a szemét forgatta.
-Nem mondod el?
Sue szemében halvány fény jelent meg, amit Julie csak egyféleképp tudott értelmezni:
-Tony? Szóljak neki?
Sue bólintott. Julie felvette a telefont.
-Itt az unokahúgod. Nem tudnál…
*
Pár nappal később…
-Ébresztő!
Julie Sue ágyán ugrált.
-Ébresztő! Gyere már!
-Hagyjál… öt óra…
-Itt van Tony…
-Menj a… micsoda?
Sue felült, és egy párnát nyomott Julie arcába, aki vihogva próbálta lerázni magáról.
-Hol?
-Nálunk… tegnap éjjel érkezett.
Sue kiugrott az ágyból, és magára kapkodta a ruháit.
-Még alszik, úgyhogy nem kell rohanni…
Sue megállt.
-Akkor minek keltettél fel?
-Nem tudtam visszaaludni-lóbálta a lábát Julie.
*
-Ccccccsss! Csöndesen!
Julie az emeletre vezető szőnyeges lépcső felé mutatott.
-Arra! Még mindenki alszik…
Felfelé lépdeltek a lépcsőn.
-… mindenkit kifárasztott az éjjeli akció… mindenki alszik.
-És mi mért nem?-suttogta Sue.
-Mert mi nem vagyunk mindenki.
Julie belökött egy félig nyitott ajtót.
Sue felsóhajtott, amikor meglátta Tonyt aludni. Be akart menni, de Julie megállította.
-Ugye tudod, hogy Tony rövid időre jött?
Sue elhúzta a karját.
-És?
-Mosolyogj rá bájosan, és meséld el, hogy mekkorára nőttek a birkák, hogy mennyi új virágotok van, nagynéném térde kalácsa tudja, mit de hagyd békében elmenni… nem akarom, hogy panaszkodj neki akár egy szóval is…
„Mit képzel magáról ez a kislány?”
*
Kinyitotta a szemét és pislogott.
-Angyal?
-Remélem, nem egy másik nőt szoktál így hívni…
Tony kinyitotta a szemét.
-Sosem változol.
Felült, és ásított egyet.
-Hívtál, itt vagyok.
Sue azon gondokozott, hogyan passzírozza bele a mondanivalóját az ígéretébe.
-… miféle házkutatás?
Tony a szájára tette az ujját. Sue közelebb lépett az ajtóhoz.
-Tippet kaptunk, hogy itt rejtegetnek egy gyilkost.
-Miféle gyilkost?
Sue kilépett a szobából, és látta, hogy a rendőr elővesz egy cédulát.
-Anthony Walsh.
Sue visszament a szobába.
-Most mi lesz?
Tony az ablakra nézett.
-De hát még csak…
Tony újra a szájára tette az ujját, és az ablakhoz lépett. Kinézett.
-Az emeleten vagyunk.
Tony hol Suera nézett, hol ki az ablakon. Léptek hangzottak a lépcsőn. Tony keresztet vetett, és ugrott.
Sue kinézett.
-Nyugi, csak a…
Tony megnézte a lábát. A rendőrök berontottak az ajtón.
-Segíthetek?
A rendőrök mindenhova benéztek, feltépték az ágytakarót, kinyitották a szekrényt…
*
-Elnézést a zavarásért…
A rendőrök sorban elhagyták a házat. Silvia becsukta az ajtót.
-Tony…
-Tony elment…
-Fél lábbal, mert ahogy hallottam, az tört darabokra a gyepünkön-húzta el az orrát Julie.
-Valaki elárulta, hogy itt van…
-Lehetett bárki-vont vállat Sue-Kate, Becky…
-… vagy az a flúgos takarítónőtök-fejezte be Julie.
-Kár volt idejönnie egy ilyen ostobaság miatt.
Sue arra gondolt, bárcsak tudná Silvia, amit ő tud.
|