Már egy hónap telt el Tom halála óta.

Sue állapota egyre rosszabb lett, míg egy nap…

                                                             *

-Jól vagy? Olyan az arcod, mint a háromnapos eső…

Sue étvágytalanul összeturkálta a rizst.

-Nem akarsz mondani nekem valamit?

„Agyon is ütnél”-gondolta Sue, és felállt, de a mozdulat félúton elakadt.

-Sue!

Kate felpattant, és elkapta Suet, különben betört volna a feje a márványpadlón.

Julie viharzott be egy papírt lobogtatva.

-Mi történt itt?

-Azt én is szeretném tudni… kérlek, hívd fel nekem Dr. Strobl-t.

                                                       *

Az ajtó kitárult, egy kiskutya rontott be, és Juliehoz ügetett.

-Szija Pepike…

Dr. Strobl lépett be. Julie fellélegzett. Ebben az emberben meg lehet bízni.

Felpattant, úgy, hogy Pepike kiesett az öléből, és morogva elkutyagolt.

-Uram…

Julie lesegítette a doktor sapkáját és kabátját. Felakasztotta a fogasra, és utána sompolygott.

Sue a plafont nézte az ágyáról, miközben vizsgálták.

Julie úgy ült az ágyon, mint egy csinos játékbaba, hátha most megtud valamit.

Strobl épp meg akart szólalni, amikor Sue megelőzte:

-Tudom.

Julie Suera nézett, végig a sápadt arcán, az izzadt nyakán, és rájött, hogy az utóbbi időben kizárólag bő fölsőkben látta.

-Igen-bólintott a tanácsos úr-Attól tartok… nos, kishölgy, ideje elmondanod, mi ez az egész…

                                                                  *

-Jajj, tényleg, Tony írt-sikoltotta Julie, és odaadta a papírlapot. Sue kikapta a kezéből.

   Csak nézte, nézte, de nem igazán fogta fel…

    -Mi történt?-Julie a háta mögé állt, és finoman kihúzta a kezéből.

-Üzenem… gondoljátok… Luisevillebe… spiclik… sokáig… következik… vőlegényt… én…

Julie arcán teljes elszörnyedés volt látható.

-Piszok disznó!

-Nem tudja…

-Oh… az más…-pirult el Julie.

Dr. Stroble megköszörülte a torkát.

-Ha a fiatalember nem érkezik ide, azt hiszem, egyértelmű, hogy nekünk kell hozzá elmennünk.

A lányok ránéztek.

-Vagy nem?

                                                                     *

-Levegőváltozásra van szüksége-jelentette ki Dr.Strobl Katenek.

-Lev…

-Lenne egy javaslatom-mosolygott Stroble. Sue biztosra vette, hogy rettenetesen élvezi a helyzetet-Hamarosan egy világ körüli hajózásra indulok…

-De…

-Igen, szerintem is az lenne a legjobb-biccentett az öregúr-Örülök, hogy ilyen könnyen megbeszéltük.

Strobl könnyedén kilépett az ajtón.

-Pepike!

                                                                  *

 Az ajtót csapkodták a nevetéstől.

-A vén bolond…

Sue eldőlt.

-Mi lenne a világgal Strobl doktor nélkül?

Sue Julie finom arcába nézett.

-Előbb Tony, aztán te… de azért hívjatok fel, ha…

Julie elsírta magát. Sue ingerülten nézte.

-Szóval nem akarsz jönni?

                                                                *

                                                       Két nappal később…

Sue kirakta az ágyára a ruháit.

-A miénk a legjobb szoba.

-Biztos tetszettél nekik-csücsörített Julie.

-Ne túlozz-Sue tett egy sikertelen kísérletet arra, hogy feltűnés nélkül simogassa meg a hasát.

-Látlak-Julie visszahúzta a függönyt-Jól vagy?

-Jól vagyok…-Sue lerúgta a cipőjét, és felrakta a lábait az ágyra.-Hiányzik Tony…

-Khm! Sue!

Sue ásított.

-Igen?

-Arra még nem is gondoltál, hogy légvárakat építgetsz?

Sue a homlokát ráncolta.

-Miről beszélsz?

-Mondjuk… mi van, ha Tony becsapja az orrod előtt az ajtót?

-Ő nem olyan-fordította el a fejét Sue-Ismerem.

-Az a baj, hogy én is.

Sue magára húzta a takaróját, és kikattintotta a lámpát.

Hallotta, hogy Julie is ezt teszi.

„Bogarat ültetett a fülembe”-gondolta mérgesen, amikor harmadszorra fordult meg az ágyában-„Ezen most nem gondolkodom, mert még beleőrülök. Ráérek holnap is gondolkodni”

Lehet, hogy sokat evett vacsora előtt, vagy csupán ideges volt, de megint álmodott…

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az ablakon koppant egy kő. Sue felriadt a fotelban. A kislány az ablakhoz ugrott.

-Itt a papa!

Sue nagy nehezen felállt a pocakjától, és az ajtóhoz lépett.

-Apu!

A kislány Tony nyakába akaszkodott.

-Sütöttünk sütit a mamával, és annyira finom lett…

-Na ezt meg kell kóstolnom…

------------------------------------------------------------------------------------------------------------