-Már értem, mért horpasztottál olyan sokáig-vigyorogta Julie-Nem olyan álomnak tűnik, amiből szívesen felébred az ember.

A társalgóban ültek, két csésze tea mellett.

Suen fehér csipkehálóing volt, Julie már felöltözött.

-Légy óvatos-csücsörített Julie-Máris lustulsz.

-Nem értem, miről beszélsz-pislogott Sue ártatlanul.

Julie elnevette magát, és felemelte a csészéjét.

-Ürítem teám… kire is?

Sue felkötötte a szalvétáját, miközben a pincér lerakta a reggelit.

-Ezen…még nem gondolkodtam.-vallotta be Sue-Még rengeteg időm van.

-Pedig lenne pár javaslatom-kavarta el a lekvárt a tejberizzsel Julie, aztán ravasz arcra váltott:-És mit szeretnél inkább?

-Nyugalmat-ásított Sue-Megyek, megnézem a tengert.

„Nem akar beszélni róla-gondolta Julie.-Szóval mégis elhitte”

                                                         *

Kilépett a fedélzetre, a korláthoz. A távolban egy másik, kisebb hajó úszott.

Sue próbálta kibetűzni a feliratot:

„Ward, Wald… ez nem lehet”

Megdörzsölte a szemét.

„Már mindenhova Walsh-t képzelek”-dühöngött,és előrébb hajolt, hogy jobban lássa a hajót.

Egy pillanat műve volt az egész: a csipkeruha beleakadt egy szögbe, és átrántotta a korláton.

A ruha végigszakadt. Érezte, hogy ellepi a hideg víz.

Csapkodni próbált, de egyre jobban elmerült. A víz befolyt a szájába.

A nehéz anyag húzta lefelé…

                                                    *

-Úgy! Rakd le!-parancsolta Andrea Walsh-Oda, a padlóra. Még él. Hallassz engem?

Összekulcsolta a kezét, és ráütött a lány mellkasára.

-Gyerünk, lélegezz…

A lány vizet köhögött.

-Jól van… jól van… nyisd ki a szemed…

A hang kellemesen ismerősen csengett… de nem, az nem lehet…

Andrea megsimogatta a lány homlokát.

Sue kinyitotta a szemét. Még homályosan látott…

-Tony?

Egyre többet látott…

-Hol vagyok?

Fel akart ülni, de Andrea visszanyomta.

-Jól ránk ijesztettél! Nem tudtad, hogy csipkében nehéz búvárkodni?

-Azt hiszem… leestem a hajóról.

Felugrott.

-Szólni kell Julienak…

-Már itt van-simogatta meg a haját Walsh asszony-Hová indultatok?

-Port-Royalba…

-Ez remek.-mosolyodott el Andrea-Mi is oda tartunk. Haza.

-Ó ez igazán…

-Semmiség. És mért akarsz odamenni?

-Én…

Nem tudta kiben bízhat és kiben nem.

-Egy barátomat akarom megkeresni.

-Kicsi a világ, de Port-Royal elég nagy… nemsokára visszajövök, rá kell néznem a halászaimra.

Julie érkezett az asszony helyére.-Már át is hozták a holmijainkat. Ezer szerencse, hogy Ada rádtalált, mielőtt…

-Ada? Te ismered őt?

-Persze, hogy ismerem! Neked fel se tűnt?

Sue őrült sebességgel pörgette az agyát.

-Valamiért ismerős volt, de mi…

-Ő volt Andrea Walsh. Ő volt Tony anyukája

                                                     *

Sue úgy ugrott fel, mint akibe belecsíptek.

-Micsoda?

-Ne óbégass!-rántotta vissza Julie-Semmit sem tud rólad. De nagy mázli, hogy ráakadtunk.

-Az-húzta össze magát Sue. Most jött rá, mennyire fázik a vízzel teleszívódott ruhájában.-Hová megyünk?

-Mimosára.-közölte minden meglepődöttség nélkül Julie.

-Ja, persze, akkor már tudom…

Julie fáradtan nézett.

-Mimosa a Walsh-birtok. Egy hatalmas ültetvény. Gyönyörű. A legjobb…

Julie lesütötte a szemét.

-Jobb Luisevillenél?

-Azt hiszem-bólintott Julie-Talán egyszer majd megérted.

-Már kíváncsi vagyok

                                                 *

A hajó partnak ütközött. Julie elragadtatottan sikoltott.

-Siessünk!

Amerre csak el lehetett látni, vörös föld látszott. Itt is-ott is meg-megmozdultak a munkások, néhol házak látszottak.

Annyira bájos látvány volt, hogy Sue rögtön megértette, mért vágyik ide mindig, akinek máshol is kell élnie, például Tony és Julie.

-Innentől gyaloglunk.

-Sue nem gyalogolhat, mert…

-De igen-Sue kiszállt, és két lábra állt.-Mi a fenét csinálsz?

-Én csak aggódom. Szerintem igazán vigyázhatnál magadra.

-Mit sugdolóztok ti itt?-mosolygott Ada.

-Semmit-Sue felvette a bőröndjét.

                                            *

Kb egyórányi gyaloglás után (örökkévalóságnak tűnt) felbukkant a ház.

Hatalmas palota volt, vörös festése csillogott a napfényben.

A ház külsejét kacskaringós lépcsők és erkélyek vették körül.

Az ablakokon aranyszínű redőny ragyogott.

-Hát itt lennénk. Csukd be a szád!-szólt rá Suera Ada.

Az ajtón egy kislány rohant ki.

-Mama, hol voltál?

Sue hátrasimította a haját.

-Kate mindig azt mondta, hogy Tonynak…

-Áhh, Kate dugja hordóba a fejét. Összehord az mindent.

Ada kinyitotta az ajtót.