-Mi újság idehaza?-Ada lerakta a kabátját.

Sue belépett.

-Hűűű!

-Bizony…

Julie is belépett.

-Mi ez a nagy csend?

-A srácok még reggel elmentek valahova…

Sue csalódott arcot vágott.

-A lányok, pedig elbújtak valahol… Kareen!

-Megmutatom a szobádat-rángatta meg Sue ruhaujját az a kislány, aki eléjük jött.

-Oh, köszönöm

                                                                   *

A kislány kinyitotta az ajtót. Ismerős illat csapta meg az orrát. Az ágyon szétszórva hevert néhány ruha, de a kislány azonnal elvette.

-Itt fogsz aludni…

-Sue. Suenak hívnak.

Ada lépett be egy kosár ruhával.

-Választa…

Ada elhallgatott, és Sue kezére nézett.

-Mi az?

Sue fülig pirult, és felemelte a kezét. Ada lehúzta a gyűrűt az ujjáról.

„Itt a vég”

-Honnan van meg neked ez a gyűrű?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Egy ihletettebb pillanatban akartam odaadni, de…

Tony a nyakához nyúlt, és kikapcsolta a láncot. Az apró gyűrűre nézett, ami rajta lógott.

Finoman felvette Sue kezét.

-Szeretem őt…

-… teljesen és egészen-Tony a lánccal együtt az ujjára húzta.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Egy barátomtól kaptam.

-Attól a baráttól, aki miatt idejöttél.

-Igen.

Ada visszaadta a gyűrűt, és lerakott egy kék ruhát.

-Ezt vedd fel.

A ruha az egyik legszebb volt, amit Sue valaha látott.

A felsőrész merészen szabott volt, és nyakban kellett megkötni.

Az alsó rész kétrétegű szoknya volt, az alsó réteg kék selyemből, a felső réteg kék tüll, apróvirágokkal.

-Köszönöm.

-Gyere, Emma Lee!

                                                          *

Óvatosan lejött a lépcsőn. A házban csend volt.

Kinyitotta az ajtót.

A mimosai iroda egészen más volt, mint az övék.

Az ablakhoz rohant, és széthúzta a virágos függönyt.

A kilátás elkápráztatta, ahogy minden, mióta megérkezett.

Leült a bélelt fotelba. Arra gondolt, hogy aki itt ül, már igazán nem panaszkodhat.

Az asztalon egy piros mappa hevert.

Számlák

Sue a zárt ajtóra nézett. Talán szerencséje lesz.

Kinyitotta a bőrkötésű könyvet, és nekiállt átszámolni.

Az első dolog, ami feltűnt neki, hogy a könyvelő majdnem minden második oldalon elszámítja magát.

A második, hogy természetesen minden esetben a saját javára téved.

„Ez így nem mehet tovább”

Felvette a tollat, és nekilátott befejezni a félkész könyvelést.

Az ajtó kinyílt. Sue felnézett.

Egy ősz hajú öregember volt, meglehetősen durva és barátságtalan arcvonásokkal. Az orra alatt széles bajusz terült el.

-Segíthetek?-kérdezte Sue.

-Ki a rosseb maga?-förmedt rá az öregember.

„Mekkora tahó”

Sue felemelte a bal kezét, úgy, hogy közben fel sem nézett a könyvből.

-És mit keres a munkámban?-kérdezte jóval finomabb hangnemben az öreg.

„Szóval ő az a csaló”

-Hát elég pontatlan munka.

Az öreg egyre közelebb jött.

-Mi köze hozzá? Tűnjön a székemből!

„A te széked? Te csináltad vagy mi?”

-Walsh asszony üzenetet hagyott magának-jegyzetelgetett Sue.

-Egen? És ugyan mi a fenét?

-Azt… -Sue feltette a kupakot a tollára, és végre felnézett.-Hogy nincs többé szüksége magára.

Az öreg szája megremegett.

-Tessék?

„Vajon rosszul ítéltem meg? Lehet hogy csak egy figyelmes szemre lenne szüksége?”

-… könyvelőként. Ugyanis mostantól én fogok könyvelni, és én a legkisebb csalást is észreveszem.

Valami munkán gondolkozott, amivel szerencsétlen alakot boldoggá teheti.

Felrémlett neki valami, amit Ada útközben mesélt.

Hátat fordított az ex-könyvelőnek, és az ablakon át a távoli földekre nézett, de a gondolatai egész máshol jártak…

-Tanácsot szeretnék kérni. Szeretnék egy házat közvetlenül e mellé, átjárással. Úgy hallottam, magára mindig érdemes hallgatni. Hogyan oldhatom ezt meg?

-Nos kisasszony-vágott bele készségesen az úr-Sokmindentől függ ám…

-Mitől?

-Hát ugye a munkások… aztán persze az anyag… pénz, sok pénz…

-Sok pénz? Honnan szerezhetnék sok pénzt?

-Azt én nem tudom, Walsh kisasszony…

-Mindenesetre köszönöm, uram. Hiába, manapság egy jó tanácsadó többet ér, mint egy rossz könyvelő. És többet is keres, nem gondolja?

-Én már megtanultam hogy egy Walsh asszonynak nem érdemes nemet mondani.

„Walsh asszony”

A könyvelő (bocsánat, tanácsadó) földig hajolva kilépett az ajtón.

„Mit nem tesz egy ékszer”

A fejéhez kapott. Olyan rosszul lett, hogy a székbe kellett kapaszkodnia.

Alig látott, kitapogatta a falat, és az ablakkilincshez nyúlt.

Nagy nehezen elforgatta a kilincset, és megrántotta az ablakot.

Kihajolt. Egy nagy adag gyomortartalom loccsant a kertben.

Kifáradva a párkányra fektette az arcát.