Hangokat hallott a nappaliból.

-Késtem?

Sue kipattant az ablakból.

„Na, végre”

Megtörölte a száját, és az ajtóhoz rohant. Tony háttal állt neki.

-… szerintem magát jobban adja el, mint a szőlőt…

Sue megkopogtatta az ajtófélfát. Tony hátrafordult.

A pulzusa szédületes iramban kezdett száguldozni.

Tony szólalt meg először:

-Meglepetés?

Egy hang sem jött ki a torkán. Az ajtófélfának dőlt.

Tony ott termett, és megfogta a karját.

-Jól vagy?

„Hát itt az idő”

Megrázta a fejét.

-Tony…

Ada odalépett.

-Tony, kérlek, kísérd fel a hölgyet.  Nálad kell laknia, mert már nincs több szabad szobánk.

                                                                                *

Belépett az ajtón.

-Hogy kerülsz ide?-szegezte neki a kérdést Tony.

-Utazgatni akartam, te nem szeretsz utazhatni?

-Ne marháskodj!-sziszegte Tony.-Te semmit sem teszel ok nélkül.

Sue belépett a fürdőszobába, és megnyitotta a csapot. Kiköpte a vizet a szájából, és a tenyerébe lehelt.

„Pfoj”

A mosdón heverő virágos kölnire pillantott… és akkorát húzott belőle, amekkorát csak tudott.

„Mindjárt más”

A tükörképére nézett.

„Meg tudjuk mondani neki? Hát persze...”

„… hogy nem”

Úgy döntött, ideje taktikát változtatnia.

-És milyen volt visszajönni?-kérdezte, miközben átöltözött.-Könnyen idetaláltál?

-Nem igazán. Először csak a leégett házat találtam, képzelheted…

Tony fütyült egyet.

-Csinos ez a ruhád.

-Pedig a múltkor majdnem vízbe fulladtam benne…

Tony hitetlenkedve nézett.

-Látod, erről is lemaradtál-Sue leült mellé.-Na tessék, úgy látszik, mostmár örökké egy ágyunk lesz?

-Ne kísérts…-rázta a fejét Tony.

Sue megfeszítette a dekoltázsát.

„Időt, időt kell nyernem”

-Mégegyszer megkérdem: Minek vagy itt?

Sue nagy levegőt vett, és összeszorította a szemét. Aztán kinyitotta, és széles, gödröcskés mosolyt bűvölt az arcára.

-Érted jöttem-suttogta, és körberakta a karját Tony nyakán.-Miattad vagyok itt.

-Hajajj, te aztán tényleg…

Tony nem tudta befejezni a mondatot, mert Sue eldugította.

Tony a felső rész cipzárjával bajlódott, míg végül sikerült lehúznia, és körbetapogatnia…

A keze megállt félúton. Kinyitotta a szemét, és Sue szemébe nézett.

-Befejezheted.

Tony arrébb lökte.

-Felesleges.

-Mi?

-A kölni.

Sue megigazította a ruháját, és igyekezett nem kiesni a szerepéből.

-Mégis miről beszélsz?

Tony egyre dühösebbnek látszott.

-Arról beszélek, hogy hánytál. Nem is keveset. Ráadásul…

Sue megvizsgálta a hasát, és rá kellett jönnie, hogy már rég nézegette, ugyanis máris ott volt egy kis pocak, amit még nem vett észre.

-Én meg már majdnem elhittem, hogy érdekel a sorsom…

-Igenis érdekelsz!

-Egy francot!

Sue elkeseredetten nézett maga elé.

-Úgyis tudtad, mégis hagytad volna, hogy végigjátsszam!

-Egész kellemes lett volna, nem gondolod?

-Rohadék!-Sue felpattant.

-Hallgass már, azt akarod, hogy anya meghallja?

Tony visszalökte.

-Na! Most nyugodj le!

Már épp megnyugodott volna, amikor:

-És ki a boldog apa?

Sue felnézett.

„Ilyet nem mondhatott,ő tudja, hogy…”

-Nem akarod elmondani?

-Talán nem tudod?

-Nekem aztán meg ne próbáld a más kölykét a nyakamba varrni!-kiabálta Tony.

-A nyakadba varrni?

Tony az ablakhoz állt.

-Esküdj meg…

-Esküszöm, de anélkül is tudod…

-Bocsáss meg, én azt hittem… igazán egyedül lehettél.

-Persze, és rögtön kerestem egy lelkes vállalkozót, aki…

Sue felhúzta a takaróját, és befordult a fal felé.

                                                                        *

                                                                     Reggel…

Kopogtak. Sue ásított, és felkelt. Tony már elment otthonról.

-Szabad!

Emma Lee lépett be egy tálcával, amin pirítós, rajta tükörtojás, virsli,egy alma, és vajascsupor volt.

-Reggeli!

-Ágyba? Igazán nem kellett volna…

Emma Lee letette a tálcát, és a takaróra pattant.

Sue felvágta a tojást, és magába tömte. Emma figyelte.

Sue elvigyorodott, és beletömött egy adagot a kislány szájába.

Nevetni kezdtek.

Sue felvette a piritóst,és beleharapott, aztán Emma felé fordította, aki leharapott egy nagy darabot belőle.

Ada lépett be egy kosár tiszta ruhával, amit kivett a kosárból.

-Megeszed a vendég elől?

-Úgysem bírnám mind megenni-rázta a fejét Sue, és megcsiklandozta Emmát.

Ada nevetett rajtuk.

-Tony?

-Sok dolga van… nem is tudom, mihez kezdenék nélküle-hajtogatta be a ruhákat a szekrénybe Ada.

Sue felvette az almát, és Emma vágyakozó arcát látta maga előtt.

-Szeretnéd?

Emma elpirult. Sue megpuszilta, és a zsebébe rakta az almát.

-Aztán jól bújj el szilveszterkor!

Emma bájosan elmosolyodott, az arcán gödröcskék jelentek meg.

Sue felkelt az ágyból.

-Segítek felöltözni-ajánlotta Emma-Mit veszel fel?

Sue az ágyon heverő ruhára nézett. A felső része fehér volt és fűzős, a szoknyarész piros cseresznyés és piros tüll.

Emma aggodalmasan nézett.

-Mama, nem jó a ruha dereka…

Ada melléjük lépett.

-Hát ez meg hogy történhetett?