Julienak igaza volt, amikor azt mondta, nem fognak unatkozni Mimosán. És persze abban is, hogy jól fognak szórakozni.

A Walsh-oknak kiterjedt üzleti hálózatuk volt Mimosán, azaz mindenről tudtak és mindenhez közük volt, mint a birtok tulajdonosai.

                                                                       *

                                                                   Délben…

Emma Lee épp a tojásokat szedte össze egy fonott kosárba.

Ada elvitte magával Kareent, Tony Jacket.

Az ebéd Juliera és Suera maradt.

Emma Lee belépett, és letette a kosarat. Nyújtózkodott egyet.

-Kész az étel…

Kareen is beballagott.

-Csomagod jött, Susie.

Sue a bonbonosdobozra nézett.

-Tedd el! Én ránézek Tonyra.

                                                                      *

A Walsh-tanya, ahova reggel Tonyt küldték, nem volt messze, így fogaton félóra alatt odaért.

-Köszönöm-némi pénzt adott a kocsisnak, és kiszállt.

Tonyt semerre sem látta, így az egyik fickóhoz fordult, aki a lovakat csutakolta:

-Elnézést, megmondaná, merre találom Tonyt?

-Az úrfi? Maga már a sokadik leányzó, aki ma keresi-vigyorgott a férfi-Nekem bezzeg nincs ilyen szerencsém. Jajj, majd elfelejtettem: Az úrfit tetszett kérdezni… hátul mulat két kancával. Egyik szebb, mint a másik!

Suera kacsintott táskás szemével.

Sue továbbment a lovarda hátsó része felé, ahol kisebb tömeg gyűlt össze.

Épp egy lány ugratott. Sue irigyen figyelte.

„Hát ez nem tegnap kezdett el gyakorolni”

A lány lefékezte a lovat. A tömeg tapsolt.

-Te vagy a legjobb-kiabálta egy hang.

Sue szíve dobbant egyet. Utat tört a tömegben.

Tony megfogta a lány derekát, és lesegítette.

-Le sem vettem a szemem rólad, ugye tudod?

A lány már majd elolvadt. A tömeg kuncogott. De a legrosszabb még hátravolt.

A lány elindult a tömeg felé, de Tony visszarántotta…

A tömeg tapsolt és ujjongott.

Ahogy Tony leválasztotta a száját a hölgyéről, és felnézett, Sue kemény pillantásával találta szembe magát.

-Gyere holnap is…-még egy cuppanás, és Tony elindult Sue felé.

-Hogy kerülsz te ide?

-Hát azt látom, hogy nem számítottál rám…

-Ja, hogy ez… ez csak egy kis rajongó, aki…

Sue gúnyosan kíváncsi arcot vágott.

-Egy kis viháncolás, entyem-pentyem, miegymás, mi? A másik liba meg várjon otthon, úgyis csak hánynia kell, mi?

-A fene se hívott ide!

Ahogy kimondta, meg is bánta, de Sue bólintott.

-Tudod mit? Igazad van! Már nem vagyunk Luisevilleben… már senkit sem érdekel az a pár vacak szó… menjünk haza… haza… Mimosára. Hazaviszel Mimosára?

-Hazaviszlek

                                                                                 *

-Mi folyik ott?-mutatott Tony a ház elé.

A ház körül három ember állt, akikkel Ada nem épp az üdvhadsereg stílusában tárgyalt.

-Már megmondtam, hogy nem eladó!

A fogat lefékezett.

-Én meg azt mondtam, hogy ha nincs pénz, köszönj el a kis birtokodtól!

-Ne beszéljen így az anyámmal!

-Mi folyik itt?-vágott közbe Sue-Elveszik Mimosát?

Ada dacosan hallgatott. A tiszt felkiáltott:

-Na mi lesz? Nem mondja el a hölgy, hogy nem fizeti rendesen a birtokadót? Hogy hiteleken él? Hogy csak azért nincsenek még az utcán, mert még nincs kitűzve az árverés időpontja?

Sue Emmára nézett, aki egy fal mögött szipogott.

-Ezt nem tehetik meg…

-Hogy nem?-kacagott fel a hivatalnok-Majd meglátjuk, mit csinálnak, ha elárverezik a fejük felől a házat! Megveszem ezt a birtokot, úgy ahogy van, és itt fogok élni! A feleségemet eszi a fene, hogy itt lakjon!

Suet elöntötte a düh, ahogy a sápadt kis arcokra nézett. Azt sem tudta, mit csinál.

Meglátta a rönkbe állított baltát. Odalépett, és kirántotta.

A hivatalnokhoz lépett. Ha lecsap, széttörik a feje, mint a tojáshéj…

Emma a karjába kapaszkodott. A balta elcsúszott, és a hivatalnok karján ütött sebet.

A másik kettő riadtan hátrált. A megsebesített térdre rogyott.

-Rohadt szuka meggyilkolt…

-Na ennyit vihet magával Mimosáról-köpött Sue.

A másik két hivatalnok besegítette csupa vér ingű társukat a hintóba.

-Még nincs vége a játszmának! Visszajövök még, és felgyújtom az egész istenverte kócerájt!-üvöltötte véres karját dajkálva.

Elhajtottak. Ott maradt Sue, kezében a véres baltával,a család közepén.

A balta már fáradtan csüngött a kezében, és hagyta, hogy Emma elvegye tőle.

Adára nézett, aztán Tonyra, és Emmára.

Valami volt a tekintetükben, amit nem tudott meghatározni.

Egyikük sem lépett közelebb, csak nézték.

-Köszönöm.

Sue Ada felé fordult.

„Hogy tud egy szóba ennyi csodálatot és tiszteletet sűríteni?”