-Sue, beszélek hozzád, hallassz?

Sue felriadt a gondolkodásból.

Két hónap telt el azóta, hogy Sue megvette a birtokot, és azóta egyre terebélyesebb lett.

Tonyval vezették a könyvelést, irányították a földet, a lovardát, és minden mást.

Így Ada hosszú évek után végre pihenhetett.

Délutánonként végigvágtáztak a birtokon, és fellármáztak mindenkit… nem egy dinnye tört el ezeken a délutánokon, amiket feléjük dobáltak.

Esténként megpihentek a vízesésnél, a ligetben, vagy ahol épp elfáradtak.

                                                                      *

Sue letépett még egy barackot, és a ládába tette.

-Kész?

A kert tulajdonosa elégedetten nézett.

-Szép munka volt, emberek! Anthony, eljuttatnád ezt a kupacot az édesanyádnak?

-Hát persze-bólintott Tony, és Sue ideges arcába nézett.-Seperc alatt itt vagyunk!

Tony megcsókolta Suet, Jackkel meg a tulajdonossal felvették a ládát, és a szekérre rakták.

                                                                      *

Csendben ügettek a vízesés felé. Sue szorosan Tonyhoz bújt a lovon.

Tony megállította a lovat, és leszállt. Levette Suet, és a földre rakta.

-Köszönöm.

Sue ledobta a cuccait, és belegázolt a vízbe.

-Nem jössz?

                                                                      *

Felállt a vízben, kirázta a haját, és lefröcskölte Tonyt.

-Nyertem!

Elindult a part felé.

-Már megyünk is?

Sue leült egy sziklára.

-Pihenjünk! Elfáradtam!

Tony letelepedett mellé. Sue magára csavarta a kendőjét, és a lezúduló vizet nézte.

 -Gyönyörű, ugye?

-Igen, az-ismerte be Sue, miközben Tony egy oldalra rendezte a haját.

Az ég dörgött.

-Vihar lesz-Tony felvette a földről a holmijait.

-Vagy csak a gyomrod korgott-Sue levette a kendőjét.

-Mostmár korog is-kacsintott Tony, mire Sue visszavette, és hátrált.-Verseny a ligetig?

Sue rohanni kezdett.

                                                                 *

Megbotlott, és a homokba esett. Tony rá. Nevettek. Átkarolta a nyakát.

Egy ló közeledett. Sue szorosabbra húzta magán a kendőjét.

-Hát ti meg mit csináltok itt?-kérdezte Ada.

-Mulatjuk az időt-közölte komoly képpel Tony.

-Mondhatom, szép módját választottátok.-nevetett Ada-Na sipirc hazafelé, fiatalember! Ez rád is vonatkozik, kishölgy!

Mintha csak magában beszélne, jól hallhatóan folytatta:

-Elrontja a kölkömet… teljesen… nézzenek oda… miből lesz a cserebogár…

Hármasban ballagtak vissza a tóhoz.

                                                             *

Az efféle heccelések gyakoriak voltak Ada és Sue között.

Egy délután Sue ismét dührohamot kapott, mert a nagy ház az Istennek sem akart olyan tempóban felépülni, ahogy ő akarta.

A vezető arra panaszkodott, hogy Walsh asszony túl sokat követel tőlük rövid idő alatt.

Sue feldühödött, és felkapott egy téglát.

-Ez nehéz?

A tégla átrepült az udvaron, és végül az egyik frissen berakott ablaküveg mögött végezte-igen nagy csörömpöléssel.

-Ez nehéz-gúnyolódott Sue, és felsérült tenyerébe köpött.

Elővett a zsebéből egy zsebkendőt, és a kezére szorította.

Ada az udvarról figyelte a jelenetet.

-Hát én alábecsültelek.

-Köszönöm-Sue nagy nehezen leült egy padra.

-Walsh-szólalt meg Ada-Mit akarsz te tulajdonképpen az én fiamtól?

Sue a csalafinta szemekbe nézett, amikben huncut fény táncolt. Megnyalta a száját,és valami csípős válaszon járt az esze:

-Egy rahedli maszatos orrú kis ebihalat.

A hasára tette a kezét.

-Sue!

-Igen?

-Tony az apja, igaz?

Sue akkorát sóhajtott, hogy belelibbent a haja.

-Esedékes már egy nagy beszélgetés köztünk-Ada belekarolt Sueba, és felállította.-Gyere,sétáljunk egyet a ligetben.

                                                                   *

Egy napon a liget romos hintájában ült, tökéletes takarásban, nehogy valaki megzavarja olvasás közben.

De persze van, akit nem tart vissza a sűrű növényzet…

-Sue! Sue!

Sue feltápászkodott, és méltatlankodva nyöszörgött egyet:

-Ez a pocak… már mozdulni is alig bírok… mi olyan sürgős?

-Anyáék visszajönnek Port-Royalba, és Mimosára költöznek! Hát nem szuper?

-De, igen, az.-Sue visszaült a hintába, a pokrócra.-Csak lennék már túl ezen az egészen… megőrülök!

-Azt hittem mindig is erre vágytál-rebegtette a szempilláit Julie.

-És ez így is volt.-Sue szája kissé remegett-Azt hiszem, görcsölök. Bekísérnél?

-Gyere, támaszkodj rám.

                                                               *

Sue kíváncsian kémlelt. Julie páros lábbal ugrált mellette.

-Látod őket? Látod őket?

-Csitt már! Szájba váglak…

Sue lélegzett egyet, mire megfeszült rajta az Adától kapott egyberuha.

Silvia lefelé lépkedett a lépcsőn Victorral.

-Halihó!

18. Az ismeretlen

„Azt mondják, amitől az ember retteg, előbb-utóbb bekövetkezik. Egy nap megszólalt a csengő. És a kétségbeesés újra beköltözött az életünkbe”

                                                                    *

-Megyek! Nyitom!

Sue kidöcögött a nappaliba, és feltépte az ajtót.

A küszöbön Kathleen állt. Sue ijedten hátrált.

-Szóval igaz-kezdte Kate.

-Ki csengetett?-Ada kilépett az előszobába.

Sue hozzábújt. Kathleenen látszott, hogy fogalma sincs, mit tegyen.

Ada megsimogatta Suet.

-Látod, milyen udvariatlan vagy, be sem mutatod a vendégünket?

Sue Ada nagy szemeibe nézett.

-Ő Kathleen Turner.

-Ó, örvendek-Ada ellökte Suet, és kezet nyújtott Adának-Andrea Walsh. Sue, kérlek, főzz kávét a vendégnek!

                                                                  *

Lassan gyalogolt a kikötő felé.

-Szia!

Tony épp az árbocot állítgatta.

-Szervusz nyuszifül! Mi újság?

-Kathleen itt van.

Tony lejjebb ereszkedett.

-Most bohóckodsz.

-Csakis ezzel, semmi mással.-dohogott Sue-Édesanyád most próbálja elszórakoztatni.

Tony leszállt az árbócról, és megigazította a sapkáját.

-Mit keres itt?

-Nem tudom. Azt se, hogy talált ide.

Tony ledobta a rongyot a kezéből.

-Mit csinálok?

Sue fellépett a hajóra.

-Tudsz kormányozni?

-Ha a szükség úgy kívánja…

-Hidd el: Úgy kívánja-Sue kioldotta a vasmacskát.

-Te megőrültél…

A hajó ellökődött a parttól.

                                                         *

Sue a hajókorlátnak térdelt, és az eget kémlelte. Tony kormányozott.

-Ott egy hajó…

-Hol?-Sue felállt, és felvette a távcsövet.-És kié?

-Azt nem tudom. Na, megnézzük?

Tony Suera nevetett, és elfordította a kormányt.

-Hát ez aztán nem egy ladik, látod? Ez minimum milliárdos…

-Kíváncsi lennék rá…

Sue elesett. A hajó egy nagyot döccent, amikor a másik hajó nekifarolt.

Tony feltápászkodott, és a vizes ruhájára nézett.

Felsegítette Suet.

-Jól vagy?

-Igen… normális ez?

A hajó megint megremegett, és törés hallatszott.

-Betörte a hajót-nyöszörögte Tony a hajópadlóról.

-Úgy tűnik, nem rajong értünk…

Rengeteg víz csapódott a hajóra. Sue összeszorította a szemét.

„Itt a vég”

                                                      *

Felébredt. Kicsi, orvosságszagú kabinban volt.A falak kékre voltak festve.

Felült a pamlagon. Körbenézett a gazdagon berendezett szobában.

Felállt, és kicsavarta a vizet a hajából.

A szekrényen fotók sorakoztak.

-Tetszik?

Sue hátrafordult, és a kapitány szemébe nézett.

-Ez a családja?

-Volt-felelte a kapitány könnyedén.

-Oh-sóhajtotta Sue-Sajnálom.

Az egyik képre nézett, amin a kapitány állt kezében egy fürtös kislánnyal, akinél egy kiscsibe volt.

Rossz érzés fogta el. Ezt a képet már látta valahol, de a kapitány nélkül.

-Ki ez a kislány?

-A lányom-felelte a kapitány-Azt sem tudom, hol lehet most.

Suet elfogta a szánalom a kapitány iránt.

-Mi történt vele?

-Ami szokott-közölte unottan a kaitány-A pénz.

A kapitány leült.

-Üljön le Sue, ne ácsorogjon a maga állapotában. Ha van ideje, elmesélem a történetet.

-Honnan tudja a nevem?

-Ó, én rengeteg mindent tudok rólad-nevetett a kapitány-Talán többet, mint te magad.

-Ezt nem értem-vallotta be Sue-Hol van Tony?

-Nyugalom, jól van a barátod-mosolygott a kapitány-Lássuk hát a történetet.

A kapitány levett egy képet.

-A történet a szokott módon kezdődik: Házasság,gyerek….

A kapitány leemelt egy esküvői képet, és Suenak nyújtotta.

-Ez a nő… én ismerem ezt a nőt…

-Ismered-közölte a kapitány, és visszatette a képet a polcra.

-És mi történt?-kérdezte kíváncsian Sue.

-Csúnya dolog-a kapitány levett egy képet, és Suenak nyújtotta-Kate eladta a gyereket egy senkiházinak meg a fiának.

-Kate?-kérdezett vissza Sue.

-Igen, így hívták-ráncolta a homlokát a kapitány.-Nekem ez nem tetszett…

A kapitány arca elborult.

-Hát ennyi…

-Szerintem igaza volt…mármint magának-vöröslött Sue.

-Tényleg így gondolod?

-Igen-bólintott Sue-A feleségének nem volt joga ehhez. És semmit sem tud a lányáról?

-De igen… folyton figyeltem… folyton segítettem neki…de mostmár látni akartam…ezért idehoztalak, Susan Turner.